Egy évszázad egyharmadánál, Japán sok fő járműgyártója meghívott engem a növekvő jen földjére, vagy engedje meg, hogy kapjam meg őket HQ-k, stílusú és mérnöki központok, tesztpályák, személyi étkezdék, aggasztóan hi-tech WC-létesítmények-ilyen helyek.
A sokkal felejthetetlenebb cégek között, amelyek tartottak engem, a Tokió (és a világ) 1. számú Toyota volt, plusz a szomszédos, alulértékelt, félreértelmezett Mitsubishi. Hasonlóképpen a Special volt a Hirosima Mazda, amely – akár még mindig – klasszikus volt, és a súlya fölé is lyukasztott. A hihetetlenül ostoba Osaka -ban finoman eltérő Daihatsu volt a bonkers, ám egy kedves, ritkán látott fő oldalon, valamint egy hatalmas potenciával, amely sajnos soha nem valósult meg.

Honda e vs kis elektromos

A tétel legkiemelkedőbb? Honda. A Tokióban székhellyel, bár az építés, valamint a saját, világhírű áramkörök (Suzuka, valamint a Twin Sound Motegi) nem messze van, ez sokkal több-sokkal, sokkal több-, mint a motorizált mobilitási gépek egyszerű gyártója.
Reklám – A rövid cikk az alábbiakban folytatódik

Mindig csodáltam a Honda önálló, kissé a falon kívüli hozzáállását. Íme egy vállalkozás, amely megkövetelte, hogy beszéljek az Asimo robotjával, amely félelmetesen nyikorgó cipővel rendelkezik, amely még mindig kísért engem; megköveteltem, hogy tapsoljak a kezem, hogy aktiváljam egy autonóm prototípust, amely a lábamhoz vezetett, mielőtt lehetővé tette, hogy felmászjak a fedélzetre; megköveteltem, hogy egy újabb önálló járműbe vonuljak be, amely egy olyan tesztpályán utazik, amelyet szándékosan tele voltak potenciálisan halálos kihívásokkal, amelyekre-mint például-, akárcsak tette-, fantasztikus sebességgel forduljon körül. Megrémült? Csak sokat.